Izzik az alkonyat,
fogva tart markolat,
jobbjában pulzál a szív.
Szökkenni kellene,
fogva tart két keze,
szeme metszően hív.
Karomon mély csíkok,
duzzadt és vérpiros,
erőtlen lábam, nehéz.
Skandalum a falun,
szétszakadt a sarum,
ez nekem már a vég.
Érzelem hiányos,
szeretet ragályos,
nem fertőződtem meg én.