Oly jó ez a perzselő nyár, a csend,
fülledt meleg, e rekkenő hőség,
földeken roskadozik a bőség.
Szinte alél, ki él, úgy zeng a nap.
Csak egy kis szellőt fújj felénk felleg!
Seregély is hervad, már nem cseveg.
Pihe- puha szárnyain fény játszik,
lassan elszundikál, halkan szuszog,
fán a levél ó, vajon mit susog?
Ragyog a nap és én is ragyogok,
hallgasd, mert neked dúdolom dalom,
hisz boldog vagyok oly nagyon- nagyon.
2 hozzászólás
Szép ez a ragyogás Zsuzsa…ragyogj tovább!
Szeretettel
Ica
…s elképzeltelek, ahogyan egy mezőn ugrándozol, kedves Zsuzsa!
Tetszik vidám versed..
Szeretettel: gleam