Dörömbölnek szívem ajtaján,
ajándék hever a küszöbön,
átkarol egy furcsa ragyogás,
míg a szalagokkal küszködöm.
Tenyeremben szavak hevernek
és egy megfoghatatlan érték,
egész lényemben csak reszketek,
ahogy eláraszt ez az érzés.
Értékes percek teltek így el,
én mégis rohanok utána,
ki megmutatta szemeimnek,
hogy mi az élet boldogsága.
Elérem, arcán csodálkozás,
mosolya mégis mindent megért,
ő adott lelkemnek ragyogást,
hálám neki mindörökké ég!
6 hozzászólás
Szia!
De jó, hogy van példaképed! És milyen szép verset írtál hozzá.
Szeretettel: Rozália
Szép vers, tükröződik benne az igaz hála.:)
Ismét egy vers, és ismét valakinek 🙂 Szép…
Hála…, példakép…, azért a vers nagyon szép!
Nagyon szép vers Andika, csak úgy ragyog benne a hála! Gratulálok!:)
Biztos nagyon örül akinek írtad,meseszép és szívből jövő!