Tűnő szerelmednek
utolsó sugára,
elhagyni készül már,
indulna útjára.
Nem szabad engednem,
megőrízni vágyom,
mint kagyló a gyöngyöt
a lelkembe zárom.
Szerelmem tengere
a mélyébe rejti.
Hiába keresné,
nem talál rá senki.
Csillaggá válsz bennem,
tündököl majd lényed,
belső ragyogással
nékem adod fényed.
7 hozzászólás
A belső ragyogás, előbb- utóbb kifelé is utat tör magának. S ha mégis bent reked, az kellemes érzetet kelt.Bezárt kagyló.:
Szép napot kívánokMarietta
Kedves Marietta, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Csak ragyogj, s ez átragyog majd másokat is meglátod!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X! Nagyon örülök, hogy olvastad!
Köszönöm, Judit
Ragyogj, kedves Judit, szívből írtad ezt a verset, át is jön a fénye…
Köszönöm kedves Irén!
Szeretettel , Judit
Nagyon jó címet adtál. Ragyognak soraid és átjön benne a fény felém is. Éva.