Ragyogj
Te ég
szülötte.
ragyogj
mint
fényes
csillagok.
Gyújts
gyertyát
nézd a
fényét,
lángját.
Mondj nagyot,
ahogy akarod.
Szép legyen
s nagy
igaz.
Virrassz
hisz
Te is
hírt kapsz
mint mások.
S látod:
fenn
a galaxisok,
a csillagok,
látnak,
s a csodának
te is része vagy
mert vagy.
Mert öröktől
fogva
foglya vagy
a mindenség,
az örök szűzi
nemzés
nagy aktusának.
S leszel
nagy,
igaz.
Csak
maradj,
s nézd
itt vagyunk,
s ha akarunk
együtt leszünk,
mert együvé
leszünk,
Isten szerint
Istenné leszünk.
S ismét
egy lesz az
Egy,
mely most
milliónyi
milliárdnyi
Egy.
A szétszórt
Isten
összegyűjt.
S te leszeö
velem,
s én veled,
s veled,
s veled,
Veled.
Ragyogj
By Poós Gergely
2 hozzászólás
Szia Szergely!
Értem, amit mondani akarsz ezzel a verssel; lendületesen megfogalmaztad, látszik, hogy szívből jött. Kérdésem: nagyon kellenek azok az írásjelek és nagy kezdőbetűk? 🙂 Ez egy szép, modern vers, szerintem ezek nélkül jobb lenne, és dinamikusabb (és esetleg középre igazítanám…).
Üdv: barackvirág
Köszönöm kedves barackvirág, hogy írtál, a helzet az, hogy én sokszor nem figyelek sem az írásjelekre, sem a kis és nagybetűkre, néha úgy ézem ez mellékes, persze ez nem jó.
Köszönöm, hogy olvastál, örülök, hogy tetszett.
Üdv: Gergő