Szétestem.
Megesik.
Jól azért nem esik.
Egyszer csak
vége lesz!
Kis főnix, éledezz!
Régóta
éled ezt.
Nem tágít, nem ereszt.
Unom már.
Úgy unom!
Miért van, nem tudom.
Isten sincs.
Elveszett.
Nem számít, megleszek,
vagy mégsem.
Az se' baj.
Nincs már, mi felkavar.
Zen vagyok?
Spleen vagyok?
Jobb lesz, ha hallgatok.
3 hozzászólás
Kedves Kalina!
Hát azt ugye nem mondhatom, hogy állj pozitívan a dologhoz… 😀
Én nem éreztem a versed hangulatában sem a Zen letisztult nyugalmát, sem a spleen életuntságát, világfájdalmát.
Egy kis játékosságot éreztem benne, és egy kis önvigasztalást, önnyugtatást.
Judit
Kedves Kalina!
"
Unom már.
Úgy unom!
Miért van, nem tudom"
ezzel kimondtad amit sokan éreznek
ma a covid miatt!
Szép estét:sailor
Játékos, szellemes, laza. Egy szóval bejövős. Az agyrém mellett látható a pozitív reménysugár is. Jó témából írtál verset, én a covid őrület csúcspontján nem tudtam volna ilyen szalonképesen fogalmazni, az nem tűrt volna nyomdafestéket. 😁 Te ügyesen megoldottad.
Üdv. Tamás