A szobor szeme
a dicső múltba mered,
fején galambok.
Halottaink a
zsíros földben lent, már nem
emlékszünk rájuk.
Hűs pince ásít,
a pókhálós sarokban
egy kísértet áll.
Fiatal a föld,
a sűrű levegőben
sárkányok szállnak.
Hold simogatja,
a folyóparti kavics
hegyről álmodik.
Komlóvirág volt,
de most már napszín sugár,
csatornába tart.
4 hozzászólás
Kicsit szomorú hangulatú haikuk, de nekem átjöttek, ahogy mondani szokták. Főleg az első tetszett.
"a folyóparti kavics
hegyről àlmodik"
Egyszerűen zseniális, nem csak ez, az egész. Gratulàlok!
Üdv: Scarlet
Kedves Vaj!
Az első haikud gyönyörűen megírt alkotás! Nekem az tetszik a legjobban.
Szeretettel:
Nairi
Tetszenek ezek a haikuk !
Ha választani lehet nekem az ötödik a legszebb:)
Sz.: Zsu