A reggel annyira józan
most. Hunyorgok belé.
A tárgyak percnyi pontosan
a helyükön vannak,
sohasem lógnak el másfelé.
Késéles vonalak
mentén menetel a lélek,
mint vezetőszáron
kopaszra nyírt fejével a rab.
És közben kitárul
odafönt szép lassan a nap.
Tudom, mit sem érek.
Ponttá zsugorodva leszek
része az egésznek.
Reggel
By szilkati
2 hozzászólás
Szia kedves Kati !
Érdekes ébredés lehetett, amit szépen versbe szedtél.
Igen kis pontok vagyunk a Földön, igy alkotunk kerek egészet.
Tetszett 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsuzsa! A reggel a felébredés meg a ráébredés is dolgokra. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati