lópata koppan
port ver az éjben
ostora alszik
fent a szekéren
lópata dobban
ébred a város
hajnali fényben
száz szeme álmos
lópata koppan
pezsdül az élet
pirkadat árnya
bíboron ébred
lópata dobban
indul a reggel
felkelek én is
lópata sem kell
8 hozzászólás
Szia!
Aranyos, ritmusos, humoros versike!
Weöres Sándor jutott az eszembe…, no meg az, hogy nekem néha elkelne a könnyebb ébredés érdekében egy lópata… 🙂
Üdv: Gyömbér
Szia!
Érdekes nekem is Weöres Sándor jutott eszembe és a Bóbita:)
Talán nem véletlen, hiszen az időmértékes verselésnek az egyik legnagyobb mestere ő. És azt hiszem te is nagyon jó vagy, mert a versed mindenesetre ezt támasztja alá!
Gratulálok: A.
Nagyon tetszik, ütemes, ritmusos, olyan kopogós, kedves kis versike 🙂
Szeretettel: Gyöngy-Évi
Nagyon örülök, hogy tetszett a vers. Tényleg az időmértékes verselés szerelmese vagyok. Ennek a versnek minden sora Adoniszi kolon. Ettől ilyen ritmusos. Azért némi rímet is csempésztem bele. 🙂 🙂 Az igazi szerelmem a Hexameter és a Disztihon.
Köszönöm. Ica
Nagyon tetszett, ebben a műfajban megkövetelt könnyedségével, eredetiségével, úgy gondolom, nagyon jó kis vers lett. Nagyon jól esett, köszönöm Neked!
aLéb
Mit mondhatnék még a többiek után? Weöres Sándor ugrott be nekem is, igazán remek lett! 🙂 Üdv, Poppy
Kitűnő kis vers, sok gyermek szeretné. Gratulálok: Colhicum
Jól szavalható, könnyen megtanulható versike a gyerekekenek!:) Koppannak a szavak, mint a lovak patája, nagyon jó a ritmusa a versednek!:)))
Zsuzsi