Ha reggel felébredek jó korán,
még fátyol van a hajnal homlokán;
felöltöm gyorsan a fény köntösét,
ne lepjen el újra a vaksötét.
Nem tudtam bár, de meg voltam halva.
Kívül szép, de belül férges alma.
Aztán egyszerre kinyílt a börtön,
és segített napvilágra jönnöm…
S mert rossz voltam, nem vetett el mégsem.
Ő az, ki ismeri felkelésem,
minden gondolatom, szívem, vesém,
ahogyan senki soha. Sem te, sem én…
Így reggel, ha ébredek jó korán,
égre nézek s az idő foncsorán
múlt, jelen, jövő – mind előbukkan,
s hogy megtalállak, mindig is tudtam…
8 hozzászólás
Kedves Klári!
Már hiányoztak szeretettel átitatott verseid. Úgy érzem, én tévelygő, mintha egy-egy szépséges versed után megtisztulnék. Köszönöm, hogy jöttél.
Szeretettel 🙂
Ida
Kedves Ida!
Én pedig köszönöm, hogy itt jártál és szavaidat itt hagytad a vers alatt. 🙂
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Hiányoztál. 🙂
Jó elmerülni ebben a tisztaságban, ami nemcsak a tartalomra, hanem a formára is vonatkozik, bár a 3. strófa záró sorába belecsúszott egy plusz szótag. 🙂
(Könnyedén javítható: ahogy senki soha. Se te, sem én.)
Szerintem véletlen volt.
Nem tudom elmondani, hogy mennyit adsz verseiddel. Mindig megtalálnak, feltöltenek gondolataid.
El tudok úszni velük. 🙂
Köszönöm, hogy szép köntösbe bújtatott tiszta érzéseket hoztál megint. Számomra megnyugvás minden szavad.
Elsodort a tartalom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nekem ez a feladatom: hirdessem, hogy Jézus él és Úr akar lenni minden szív fölött! 🙂 Köszönöm, hogy olyan gyakran látogatod a verseimet!
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Őszinte tisztaság ragyog a versedben, megtaláltam benne a csendet, amiben Isten létezik!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy így látod! 🙂
Szeretettel: Klári
Szia!
Jó, hogy itt vagy újra, és megosztod velünk szép gondolataidat. Mély érzésekről, hitről, tanúskodik versed. Gratulálok! üdv hundido
Köszönöm a szavaidat, kedves hundido! 🙂
Üdv: Klári