Évgyűrűk a poharamban
Kávét iszom így magamban
Egy korty, egy könny rád gondolok
Érzéseim hangtalanok..
Nézem a képernyőt még egy korty
Sorban a csík álmodom
Évgyűrűk a poharamban
Fájó emlék, mosolygok csak.
Látom neved, szívdobbanás
Vajh te hányszor gondolsz reám.
Mikor itt vagy boldog vagyok
Kedvesem most mire gondolsz?
4 hozzászólás
Kedves Anikó!
Az egyedül elkortyólt reggeli kávé mellé, még ott a magányos éjszaka izei.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Anikó !
Kérdések, melyekre a válaszokat lehet soha nem tudjuk meg…
Mindannyiunkban felmerülnek hasonló gondolatok.
Szép a versed.
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Anikó!
Nagyon nehéz a kávézás egyedül. Keserű még az éjszakai magány. Szépen érzékeltetted a versedben.
Szeretettel: oroszlán
Kedves Szsu, oroszlán, és harcsa.
Nagyon köszönöm a kommenteket, és hogy itt jártatok nálam.
Bizony az éjszakai magányok is ….majd egyszer talán…. szeretettel ölellek benneteket
Anikó
…