Roskadozik a ház,
pergeti az idő,
megbotlik a küszöb.
A vaksi ablakok
mögött meg-megnyílik
egy homályos tükör,
mint sebzett lélek
legmélyebb bugyrai.
Régi lakók fakó,
megbarnult képei
bukkannak elő a
légypiszkos semmiből.
Egy csecsemő szeme
ámul tágra nyitva,
szája sarkában még
az álomnak jóízű
habja. És sírdogál.
Egy kisfiú megunt
hintalova bent a
sarokban álldogál.
A nagylány kalapot
próbál. A bál óta
sóvárgó szerelmes.
Majd belép a képbe
egy bajuszkás férfi,
önelégült képe
gúnyosan mosolyog.
Ugyanő sápadtan,
betegen, egy bottal
kezében támolyog.
Az özvegy fekete
kalapja, fátyla a
tükörre akasztva.
A falakra vetül
a tompa lámpafény.
A szoba kiürül,
csak a szú perceg már.
Lassan nyikordul az
ajtó, s kattan a zár.
Régi ház
By szilkati
4 hozzászólás
Kedves Katika!
Tehát ilyen egy régi ház? Akkor nem csak mi, a házak is megöregednek, a csecsemők már
nagylányok, van aki már férjhez is ment azóta, a kisfiú régi hintalován már másik hxrtrk
hintázik.
Az özvegyet már régen eltemették, telik az idő már ott is minden más.
Nagyon érdekes a versed,
szeretettel olvastam:
Kata
Kedves Kata! Örülök, hogy elolvastad. Szeretem a régi házak hangulatát.
Üdv: Kati
Kedves Kata
Látom, te is szeretsz betekinteni a múlt fátyla mögé. Átélni, megpillantani a régmúlt idők pillanatait. Gratulálok a betűkből festett színes képekhez.
Sándor Gyula
Kedves Gyula! Köszönöm, hogy elolvastad. Szeretem elképzelni a múltban élt emberek életét.
Üdv: Kati