Foszlik a kérgük a fáknak,
mind oszlopnyi, sötét
kísértete egy régi világnak.
Nem hallatszik a tarka
madaraknak éneke sem,
elbujdostak messzi vidékre.
Csak az éjszínű szárnyak
baljós suhogása maradt
meg a gyilkos csőrnyomok.
Nem jár erre halandó,
régi regékkel telve az erdő.
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Az elmúlás hangulatát fejezik ki a sorok!
“Csak az éjszínű szárnyak
baljós suhogása maradt”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a hozzászólást.
Boldog új évet, szeretettel: Kati