verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar…
nem, nem !
nem halunk meg egyszerre
egészen feleim, csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt…..
Régi sikolyok
verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar…
nem, nem !
nem halunk meg egyszerre
egészen feleim, csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt…..
2 hozzászólás
Kedves István!
Gyönyörű gondolatodhoz gratulálok!
Szeretettel olvastam!
Tünde
Kedves István! Sokat kifejező szösszenetnyi írás. Nagyszerű. Szeretettel olvastam! Éva