Kezembe került egy régi könyvem,
Ifjúságom féltett kincse volt nékem.
Sokat olvasott verseim pihennek benne.
Kitől kaptam, ki tudja merre vitte lépte?
Elsárgult, könnyek áztatta sorok, lapok,
Benne lepréselt, gyönyörű virágra leltem.
Már rég elfeledtem, mennyire óvtam,
De a könyv megőrizte nekem e titkot!
Egy meseszép szerelem képei élednek,
Véget ért, még mielőtt beteljesedett volna.
Mégis csodaszép volt átélni ezt az érzést,
Az ifjúság, s a szerelem őrült mámorát!
2 hozzászólás
Kedves Gyöngy!
Milyen jó, hogy néha ilyen elfelejtett kincsre bukkanunk, ami segít visszahozni a régi időket.
Köszönöm, hogy olvastál 🙂