Lombok sóhajában rejtegetem dalod
Álmodón, léha hold-fonatok mögött.
Szálló-szirmok fátyol-éneke fönt
Akkordot remeg, de lent néma húrra hangolt.
Hangszered futamát mélységembe zártam,
Hisz odakünn omolva-omlik a lét…
Zongoráddal fűszer a zene, a még…
S hangjegyek rántanak mából a mába.
Féltő lelked megsimít, de bánt az árny:
Suhanón sebet ejt sajgó testemen.
Szikrázó szemedből szökik a vágy…
Lélek a lélekben elmerül -velem.
Rianó életünk valóságba ránt,
De gyermeki énünk… jövővel mereng…
12 hozzászólás
Szép szonett és még zenél is. 🙂
Gratulálok! Alberth
Szia Alberth! 🙂
Zenében valamivel jobb vagyok, mint szonettben (legalábbis azt hiszem). Ez csak az első szárnypróbálgatás. Ha igazi szonettet szeretnék írni, kell még néhány javítást alkalmaznom.
Azért örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gratulálok, mert annyira lágy és zenei az alkotásod! Nagyon tetszik, főleg az első versszak:)
Szia Mónika!
Köszönöm, hogy ilyen kedvesen fogadtad próbálkozásom a kitörésre!
Szeretnék már kibújni a megszokott formákból. A szonett illik gondolataimhoz és a lelkületemhez. Próbálkozom vele.
Örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Bizony, szonett ez már. Csatlakozom Mónika véleményéhez.
Szia Irén!
Sajna ez még nem az, mert botladozik. Sokkal több van a műfajban, szeretném mélyebben megismerni. Ha ez kölcsönös lesz, írok még hasonló verseket.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Kankalin
Szép vers, különösen az utolsó versszaka tetszik.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Nagy bátorság volt részemről ezt feltenni, mert az eredeti tervemhez képest gyengébbre sikerült. Mentségemre szolgálhat, hogy a megjegyzésbe oda is írtam. A láncvers indította el bennem a folyamatot, ami aztán úgy görgetett magával, mint a lavina. 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers! Köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Szép, mégis egy kicsit bánatos ez a dal, amit talán nem is rejtegetsz. Érződik benne mennyire azonosulni tudsz a zenével, melyek érzelmeket váltanak ki belőled. (valakire gondolva) Írj még sok szépet, s még várom a vidámabbat is. Hisz akkor tudom, barátném, hogy boldog vagy.
Szeretettel Panka!
Szia Panka!
Örülök, hogy tetszett! Amit ma tettem fel, annak tán van sóhajtásnyi köze a szonetthez, de már rájöttem, hogy bakiztam. Az talán vidámabb hangyányival.
A zenével tudok azonosulni, csak a szonett nem akar csordogálni az ereimben. Nem hagyom magam! Olyan ez, mint egy játékszenvedély. Ha belekóstolsz, nem tudod abbahagyni, egyre többre és többre vágysz. 🙂
"Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm." Bölcs ember volt Vörösmarty, ráadásul nagyszerű költő. Engem már az is boldoggá tesz, hogy írni tudok. 🙂
Köszi Panka!
Szeretettel: Kankalin
Szépen szóló, mint egy cselló méltósággal zengő hangja. Ne lepődj/haragudj, hogy nem zongorára asszociáltam!:)
A egész tökéletesen kifejezi a zene iránti rajongásodat, annak hatását a lelkedre..de én még azon túli érzelmeket is sejtek benne…
Nagyon tetszett ez a szonett. Szerintem már az..igaz, én is utólag sokat faragom, csiszolom a késznek hitt darabot…/Nekem általában akkor van kész, ha már a lelkem is megnyugszik, mikor olvasom../Talán ezért vagyok mindig olyan nyugtalan….:)/
Szeretettel:Zsanett
Szia Zsanett!
Bizony ez zongorára íródott… és még azon is túl…
Ez a vers próbálkozás volt, hogy elinduljak szonett-irányba. A kisgyermek első lépései. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm!
Szeretettel: Kankalin