alagútban fürdik az éj
mellette hőpokol dobol
sötét köpenye nedves
jegyese egy tulipánbokor
cirmos szirmait kóstolja
az eső lassan csepereg
lágyan simítja kedve
frissülnek a zsenge levelek
látnoki szemmel hunyorog
bántja a jövő íriszét
cseppenő bőség a barátja
mormolja a sámánigét
kiaszott réten fut álmában
bocskorán levendula szín
küzdelmes hajnala holnap
élesen kettéágazik
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon megleptél,megint!
Sokszor átmentem rajta,és mindig szebb!
Erre nem lehet ´magyarázatot´adni,ezt
csak élvezni lehet!
Összecsengö,egyéni,ritmikus,hangzatos,
lirikus…
Nagyon élveztem!
…és most jön az annyiszor írt dolog,
de ismét meg kell ismételnem:EGYIK LEGSZEBB
ÍRÁSOD!
Elismerésem!
Szép napot:salro
Salior, annyiszor elkényeztettél már, hogy pirulva hallgatlak!
Hálásan köszönöm!