Rekkenő szeptember,
megizzad az ember.
Jóember? Gazember?
Hevíti szeptember!
Szeszélyes esztendő,
elkel most a kendő,
legyező, hölgyeknek,
árnyában tölgyeknek.
Szeptember nem fösvény,
felizzik az ösvény,
a forró homokban
meztelen nyomom van.
Napozom még egyszer,
köszönöm, szeptember!
Érleld a szőlőtőt,
s mondok egy köszöntőt!
Mert hévvel jössz elő,
nem vagy te őszelő,
s e himnusz rád jutó,
tündöklő nyárutó!
3 hozzászólás
Örömmel adok versedhez pontot, mert nagyon megérdemli!!:)
Ötletes, szép vers!
Szeretettel. Ágnes
Remek humorral köszöntötted szeptembert. A rövid sorokban ötletes, kedves szavaid olvasás közben mondhatom, felvidítottak. Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Kata
Ötletes, szépen sorol a versed. A záró szakasz nagyon ütős.
aLéb