rettegéssé nő az éjszaka,
fekhelyed többé nem meghitt ágy,
szétzúzza álmod zord harsona.
Kiabálsz, a szoba eltemet,
bőrödön iszamlós angolna.
„Mentsetek, mentsetek engemet”,
s a szobába belép nagymama.
Hangja szelíd, féltőn átölel,
úgy suttogja, „gyermekem, ne félj!”
A rémek elfutnak, több se kell,
a nagymama egyre csak mesél.
10 hozzászólás
A kicsinyek sokszor felriadnak, és milyen jó, amikor siet a vigasztalás.
Emlékszem esetekre én magam is. Sajátom is dereng, a gyerekeimé élesen bennem él.
Marietta
Szia Eszti! Szörnyű dolog ez, gyerekkoromban nekem is voltak rémálmaim. Egyszer egy nagy bika tört ránk s beszorította a nagymamámat a sarokba a szekrény mögé. Kétségbeesetten kiabáltam a nagyapám után, h jöjjön és segítsen, de nem hallotta.
Mióta felnőtt vagyok viszont, szinte kizárólagosan csak jókat álmodok. Néha nagyon kalandosat, kedvem lenne megírni. Ki érti ezt? Üdvözlettel: én
Szép,és ez az egyetlen ilyen esetekben:
" gyermekem,ne félj"!
…egy felnött ´oltalma´
Grat:sailor
Kedves Eszter!
Szörnyű, amikor egy kisgyermeket kínoz a rémálom. ( " Krisztina álmai " c. versemben írtam én is erről. )
Szeretettel olvastam a versed: Ica
Kedves Eszter!
Ne haragudj de sorsképek kategóriájába talán jobb lett volna raknod a verset.A gyerekvers minden estben pozitív kicsengésű, az élet jó vagy szerethető dolgairól szól. Esetleg humorosan, dallamosan.Könnyen tanulják ezért a gyermekek. A te versed felnőttekhez szól, akik voltak bizony gyerekek is.Bocs de nekem ez a véleményem.nehéz gyermekverset írni épp ezért mert a gyerekek nagyon kritikusak!
szeretettel. Ági
Kedves Eszti!
Nekem tetszett, hisz, mint sokunknak nekem is voltak ilyen álmaim, csak azzal a különbséggel, hogy az én nagymamám soha nem jött oda, sőt, arra sem emlékszem, hogy egyszer is megsimogatott volna.
Bocsánat, hogy elkalandoztam.
Üdv: harcsa
Kedves Eszti!
A versed sok gyerek számára ismerős témáról szól.
Én gyerekkoromban nem álmodtam rémeseket, mert olyan szegények voltunk, hogy egy ágyban aludtam kisgyerekként a nagymamámmal, és a rémek közelíteni sem mertek! 🙂
Nekem a rémálmokat a felnőtt kor hozta el.
Judit
Kedves Eszter !
Felidézted verseddel gyermekkorom régi emlékeit.
Köszönöm szépen.
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat!
Szeretettel: Eszter
Kedves Eszti!
Kedvesen írod le még a rémséget is. Mert a rémálom kellemetlen. (Erről eszembe jut, hogy egyik gyógyszer mellékhatása rémálmokat idéz elő. Amitől még a felnőttek is ódzkodnak.)
Viszont a versedben itt van a kedves nagymama, aki eltereli unokájától a rémségeket.
Szeretettel olvastam: Kata