Angyalszárnyú Alkony. Vágy.
Mért gondolok mindig Rád?
A szívemben teutánad sajgok
Kit soha meg nem találhatok.
Hisz nem vagy valós, nem létezel,
a Sors kacérkodik, kínoz ezzel,
hogy arcod s alakod felvillan
a nem-létből felém minduntalan.
Micsoda álmok, micsoda ébredés!
Nem tudom már, mi nagyobb szenvedés.
Ellobban a nap. Az éj közelít.
Mandulafák hullatják szirmaik
a néma, puha sötétben
ülök a sarjadó fűben
és keserves sorsom siratom halkan…
Mögöttem léptek zaja dobban
egy ritmusra a szívemmel, vagy képzelem?
Nem fordulok meg. Csak a csalfa Élet játszik velem.
Addig várok, míg igaz karok nem fogják át
derekam, s míg szemem tényleg meg nem lát.
Neked kell lépned, én fáradva belefásultam
Sokat futottam, túl sok délibábot láttam.
De ha egyszer végre felém nyújtod a kezed
és megfoghatom: ígérem, újra hinni kezdek!
2 hozzászólás
Kedves Suhanó!
"A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket." Paulo Coelho szebben elmondja mint én, de néha meg kell fordulnunk, ha szerelmet keressük, mert ő is egy kicsit hió
üdv. Toni
Hugi!
Mindegy, hogy a vonaton haza, vagy a vonaton vissza,
fülemben végződő érzékletem minden szavad issza!
Kedves ez a nem-akarom-hinni, csak csalárdság az egész.
Nekem tetszik mind a három rész!
Üdv: Bátyád