Remény útja

Szomjazik a lét a boldogságra,
elfeledett árnyak visznek táncba,
hamis gyöngyök gurulnak szerteszét,
keresem a kellemet, hitemért.

Göröngyös az út amerre járok,
cipőm sarka kitörik, nem bánom,
löködnek mások,mert tömött az út,
eladnák a lelkük, az a gyanúm.

Homályos a távoli képzelet,
bámulok messze, szemem élveteg,
képzetem előtt pereg le múltam,
a képek gyengék, mert megfakultak.

Havas a táj, szívem rég megfagyott,
boci szemmel várom a holnapot,
reménykedem a nagy változásban,
a halál előtti másvilágban.