ostromló-mennydörgő diadal-dalára
tetoválom Neked a papírt.
Betűhangyák
esetlen-testetlen romantikus bája
sóhajtja fel arcodra a pírt.
Valóságcsík
pórusba ivódva, bőrödre jelezve,
felszippantva főnixként éled.
Üzenetem
hitetlen szívedbe mézet csepegtetve
feltámasztja fekete véred.
Vallomásom
börtönzött burkából kitörő írásom
sírásod táptalaja lehet.
Párnavásznon
hulló könnyed könnyebben szárad, ha tudod:
nem egyedül vívod életed.
8 hozzászólás
Mesterien bánsz a a szavakkal. Megemelem előtted a kalapomat.
Ez egy nagyon érdekes érzéseket kiváltó vers, többszöri olvasást kíván, de megéri. Szép érzések lapulnak szavaid mögött.
Hanga
Bénázásom folytán kétszer került fel ugyanazon írásom, de sebaj. 🙂 🙂
Kedves Arany!
De jó, hogy megint nálam jártál!
Azért a kalapod nem kell megemelni, messze vagyok a "mesteri" szófűzéstől. Azért jól esett, köszönöm! 😉
Szeretettel
W
Köszönöm, Hanga!
Megértem, hogy többször kellett elolvasni, de örülök, hogy nem csalódtál!
Üdvözlettel
W
Szerelem kategóriába tetted, de olyan, mintha minden egyes olvasóhoz külön szólna, és ez tetszik! Üdv, Poppy
Nem találtam itt jobb kategóriát, ezért a "muszáj-szterelem" maradt 🙂
Örülök, hogy Hozzzád is szól, kedves Poppy 🙂 Köszönöm, hogy írtál!
Üdvözlettel
W
Szia!
Véletlenül találtam ezt a verset, nagyon-nagyon megfogott!
Úgy látszik, kivételesen jókor voltam jó helyen, mert éppen erre volt szükségem.
Örülök, hogy gratulálhatok!
Szeretettel: Kankalin