Látod, végre jön a nyár,
Rád is süt a napsugár.
Szemedben csillan a fénye,
Mikor lesz, hogy mosolyogsz végre?
Mint faágat, mikor fújja a szél,
Sírós az arcod, mint aki nem él.
Csak vagy, elsodor az ár,
S nem látod: a boldogság már vár.
Pedig csak körül kell nézned,
S látni: van, ki szeret Téged.
Simítaná arcod,
Letörölné róla a bánatot.
Nézd, a nap egyre jobban süt,
Rázd meg magad, s lásd meg a derűt.
Nehéz az út mi előtted áll,
Vágj hát neki, ne szomorkodjál.
Itt vagyok Veled,
Megfogom a kezed.
Hogy bántsanak, nem engedem,
Hisz Te vagy a lelkiismeretem.
Lélekben Veled vagyok mindig,
Átölellek szorosan, s nem engedlek el.
Gondolatban csókolom a szádat,
Nem tudom, hogy miért, de nagyon kívánlak.
Kisugárzásoddal megőrjítesz,
Ha szemedbe nézek elveszek.
Ha hozzám érsz, megremeg a testem,
Tudom, hogy nem szabadna, de elhagy az eszem.
Ha hozzád érek, érzem, ahogy megfeszülsz,
Ahogy simogatlak, úgy reszket a tested.
Imádom, ahogy beszélsz,
Imádom, ahogy mozogsz,
Imádom, ahogy nézel,
Imádom a tested,
Imádom a lelked
Imádnám, hogy eggyé váljak Veled.
6 hozzászólás
Olvasás előtt nem olvastam el a kategóriát, hogy ez egy szerelmes vers.
Ezért kezdetben meg voltam győződve, hogy egy jó barátodnak írtad vigasztalásként.
Persze ez nem kicsinyíti a nemes gesztust, hogy életkedvet, bátorságot akarsz önteni a társadba.
Pont ezért engem villámcsapásként ért a "Gondolatban csókolom a szádat" kezdetű strófa, kicsit meg is tört bennem az egyensúly.
A vers szerkezetileg nagyon gyenge, el kellett volna döntened, hogy szabad verset írsz, vagy betartod a kötött, rímelő formát, és ezt következetesen végig kellett volna vinni.
Így azonban eléggé összecsapottnak tűnik az írás.
A másik nagy hiányosság, hogy igazából nincs lírai mélysége a versnek, olyan közhelyeket használsz, amelyeket bárki leírhat, akár egy levélben is.
Hiányzik belőle az egyediség és az a plusz, ami igazi irodalmi művé tenné.
Mivel pozitív és szenvedélyes az írásod és a jóindulat beszél belőle, ezért jóindulatból én is adok 3 pontot.
De ennél csak jobbat írj máskor!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás,
Köszönöm az építő kritikát, így utólag olvasva valóban elég hevenyészett az egész versem. Igyekszem jobbat írni legközelebb. És jól érezted, egy jóbarátnak írtam, aki sajnos egyre többet jelentett nekem. De már elmúlt:(
Üdv. anonym
Kedves Anonym!
Úgy érzem, immár második versed olvasva, hogy volna tehetséged a versíráshoz. Azonban egyet kell értenem mindenben Tamással, aki bőségesen adott tanácsot. Igen, át kellene térned a kötött förmára. Lehet, hogy először nehézkes, de hidd el, hogy hamar rájössz a hogyanjára.
Szeretettel üdvözöllek a Napvilágnál!
Kata
Kedves Kata, köszönöm a biztatást, és a kedves fogadtatást. Igyekszem megfogadni minden jó tanácsot, és legközelebb, ha nehezebben is, de jobb verset írni.
Szeretettel, anonym
Kedves anonym!
Nagyon tetszik a versed! Jók a rímek is, csak szerintem egy két helyen sántikál!
Látod, végre jön a nyár,
Rád is süt a napsugár.
Szemedben csillan a fénye,
Mikor mosolyogsz végre?
Én így kezdeném, de csak ez az én véleményem!
Isten áldott szeretetét kívánom! Sok- sok szeretettel:DMoncsika
Kedves DMoncsika,
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett. Igen én is tudom, hogy a rímek nem az igaziak, de még csak próbálkozom.
Szeretettel, anonym.