rémvers

viselős lett az életem
terhet cipel köldökén
féltő az alázat ahogy hordja
tapasztalati lényegét
maradék napok számolják
szorosan nyomában járnak
megértéssel szimatolják körbe
a tócsát mit a magzatvíztől vártak
a karma az fontos kántálják gyorsan
bábák sora öltöztet kékbe
rózsaszínt is aggatnak rám
a szárnyaszegett rémre