A Suttogó, szárnyaló
dalnak öltözött,
és szabadon vágtat
a virágok között.
Hóprémes kabátját
gombolja a hideg,
az égre égett napnak
a szívébe tipeg.
Az idő, fejében
egy görbe gondolat,
pimaszul nevetve
hátrafelé tolat.
Könnyű álom-házba
szúnyog szárnyon térsz be,
kőhomlokú hegynek
sebes már a térde.
Percenként valami
tűnik a semmibe,
mindennek másképpen
kellene lennie.
Érteni a Tervet,
tudom, hogy hasztalan,
sápadt arcom mögött
mégis az Ő arca van.
3 hozzászólás
Kedves Vaj!
Szépen leirod az életünkben megtörtént, megtörténő, vagy elképzelt dolgokat, amit persze egyesek, hatalmas káosznak találják, a tudósok megpróbálják nekünk megmagyarázni, sokszor azt amit ők maguk sem tudnak. Ezért nekem legjobban Mária Sándor idézete tettszik legjobban a renddel kapcsolatban:
"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. "
Talán ez a leghelyessebb.
üdv. Toni
Kedves Árpád!
Én nem tudok olyan szépen jó tanácsokat adni, mint azt Toni teszi.
Szomoúan végződő versedhez annyit fűzök, ha megérdemli, várakozz, ha nem lépjél tovább.
Szépen fogalmazott versedet szívesen olvastam el.
Üdv. Kata
Tetszenek sors terveid!…:))))
A játékossága fogott meg!
Gratulálok!
Csilla