Üvöltsetek szelek,
hasítsatok eget,
repítsétek lelkem
a messzi végtelenbe.
Siratófalaim szövetén könny pereg,
üvöltsetek szelek a lelkemért!
Üvöltsetek szelek a létemért.
Vijjogjatok sasok a percekért,
marcangoljátok szét falaimat,
szabadítsátok ki vágyaimat!
Siratófalaim szövetén könny pereg,
üvöltsetek szelek a lelkemért!
Üvöltsetek szelek,
hasítsatok eget,
repítsetek engem
a messzi végtelenbe!
Fessétek dalaimat az égre,
imába foglalt könyörgésként
a szeretetért, az árvákért,
üvöltsetek szelek a Népemért!
Siratófalaim szövetén könny pereg,
üvöltsetek szelek az Emberért!
De ha már az égig értek
s ott csendben térdepeltek,
imámat füzérbe kötve
tegyétek Isten elé.
Suttogjátok:
kegyelem, kegyelem!
S fáradt lelkem
repítsétek a végtelenbe!
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép vers.
Mint egy könyörgés, mint egy fohász.
Magával ragadt.
Üdv: harcsa
Nagyon megtisztelsz véleményeddel Kedves Harcs! Szívből köszönöm!
Szeretettel: Zsuzsa