Repülni vágyom
szárnyakkal magasba
ölelni az eget
beszívni magamba
közel a mennybolt
lebegek az űrben
egy kósza csillag
int felém derűsen
Jaj, de szárnyam letörött
zuhanok a föld felé
szerencsém is megszökött
visszajön a kedvemért?
Repülni vágyom
By Rozán Eszter
6 hozzászólás
Kedves Rozália!
Úgy látom a fenti versedből, hogy te is szeretsz, vagy szeretnél repülni. Az a fránya gravitáció csak a testünket szegezheti a földhöz, a lelkünknek szárnya van (kell, hogy legyen!). Üdvözlettel: Anna
Kedves Anna!
Igazad van, lelkünk szárnyalásának semmi sem szabhat határt.
Jól összecsengő, dallamos vers. Nagyon tetszik.
Köszönöm szépen, Boer!
Rozália
nagyon szep,szivbol gratulalok,s. ,erdelybol
Kedves Sankaszka!
Köszönöm.
Rozália