Részeg istenek

Az ég alól vihar közelg,
vöröslik ím haragja,
remegve néz az égre fel,
s amerre lát, szaladna,
ki most alatta rostokol,
de lába béna, kába
agyára rettegés omol,
s csak áll sorára várva.

Fölötte részeg istenek
vad orgiát kavarnak,
e háború, ha eltemet,
utána szürke varjak
szedik szilánkra csontodat,
s mikorra elrepülnek
belőled annyi sem marad,
mi még idézne téged.

De hát csupán magadra vess,
te hagytad így a sorsod,
hiába mondta: Védekezz!
Feledve mind a gondot,
felélted egyre mindened,
kiszipolyozva Földed
tunyán a részeg istenek
sötét ölébe lökted.