Eleven lényem, s mégis halott homlokom,
sebeim szélén ott a tegnapom.
Gyötrődve égnek számon a versek.
Szomorú éjszakák után, boldog napok élnek.
Álmodozom még, bár dalom nem illenék.
Eldobom a könyvet, talán nélküled könnyebb.
Vak rózsákat kerget a szél, vakon élek,
s többé nem félek.
Száradó lelkem, akár egy délibáb.
Elszáradt szemek tükrében, a végzetem.
Az ablakban látom a szép szemed,
két kezed, s részleted.
Sötét már a világ alja.
Ott ülök némán az ablakban.
Szemem csillaga az öledben vétkezett,
szerelmem a te álmodra könnyezett.
2 hozzászólás
Jaj, de szerelmetes eme versed kedves Alkonyi felhő! 🙂
Jó, hogy újra próbálkozol verseléssel. Teheted, hiszen szép gondolataid vannak, hibátlanok a mondataid, ami sokat jelent. Sokat olvass, mások verseit is figyeld, abból is lehet tanulni és akkor a Te verseidet is sokat fogják olvasni.
Okosan teszed, ha a hagyományos versformákat választod, azonban a verssorok szótagszámára és a rímekre jobban kell figyelned. A versedben jó gondolatok vannak.
Csak egy-két példát említek, mire figyelj jobban:
1. sorból kiemelheted a mégis szót, 2-ból a még-et, az utolsó szó lehetne illik, 4. sorból törölheted a az után szót, úgy is értelmes a mondat. Ahol rövidebb a sor, találj ki hozzá meg megfelelő szavakat.
A további szakaszokban a hosszabb sorokból emeld ki, ami nem fontos.
Válaszd meg a rímképleteket: lehet aa-bb, abab, vagy ölelkező rím, stb.
Nézd át meglévő verseidet és figyeld, amiket ajánlottam.
Gyakorolj sokat, fontos, hogy a költő-elődeink verseit is elevenítsd fel, amit iskolában tanultál.
Sok szerencsét kívánok
szeretettel: Kata