Az egeket rezgeti bennem a csend,
Hallgatok, nem felel szavadra senki,
Az élet néha ennyi, néha ennyi,
Amit adnak, azt kell elfogadni.
Rezegnek az egek, a fák sóhajtanak,
Ránk sírják szirmukat a gesztenyék,
Csak hüppögök. Ne még, most ne még,
De itt e perc és ennyi most elég.
E sóhajokban a pillanat most teremt,
Előremenni s álmodni újabb álmokat,
S mikor néhány emlék meg-meglátogat
Könnyű, pille-érzés simítja arcodat,
És nem kísértenek ki nem mondott szavak.
4 hozzászólás
Kedves Miléna!
Van, amikor valóben el kell fogadni dolgokat. Azonban, mint az utolsó versszakodban is írod:
"Előremenni s álmodni újabb álmokat", ………és csak szépen szabad emlékezni.
Mély érzésű versedben nagyon tetszettek a megszemélyesítéseid, a költői képeid.
Szeretettel gratulálok hozzá:
Zsóka
Kedves Zsóka!
Megtisztelő szavaidat köszönöm!
Miléna
Gyönyörű szóképek,csodálatos vers, nagyon tetszett !
Szeretettel: Susanne
Köszönöm neked is, Susanne!
Miléna