Hol nincs boldogság,
hol nincs varázs,
hol nincs igézet,
oda nem száll madár.
Hol nincs öröm,
hol nincs gyönyör,
hol nincs mámor,
ott nincs kacagás.
Bú van és kesergés,
mi nem ismer határt.
Ott levertség van,
kegyetlen háború,
megöli az időt
a ridegség merev falú.
Fagyott jég közé
szorul a láb,
a sátáni lélek
gondosan kiokád.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Szépen árnyaltad a versedet, és a sorokból mintha olyan ember szavai köszönnének az olvasóra, aki már járt a lefestett "vidéken".
Szeretettel: Laca 🙂
Laca! Köszönöm, hogy olvastál. Sajnos nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna, van mit még dolgozni rajta, csak a hangulata miatt tettem fel, elrettentő példának, hogy érdemes kikerülni. Van ilyen vidék, tudom biztosan…hallomásból!
Szeretettel:Edit