Hallgatom a rezgőnyárfa levelének halk neszét,
Nekem zenél a nyárfáról, minden büszke szép levél!
Hozza nekem a szívedről, szóló minden jó zenét,
Szerelmedről, jó lelkedről szól nekem ez üzenés!
Üzenem a rezgőnyárral, hogy én nagyon szeretlek,
Remélem, hogy füledbe ér, ez a csodás üzenet!
Te vagy nekem a mindenem, mint fának a lenge szél,
Nem is tudom, hogy élhetek, ha te nékem nem beszélsz!
Nem mondod, hogy engem szeretsz, nem mondhatom, szeretlek,
Szívem titka, hogy szeretlek, mi nyomasztja a lelkemet!
Hagyd, hogy súgja rezgőnyárfa, halkan, lágyan lelkednek,
Szívem szeret, nem élhetek, add hát szíved lelkemnek!
Végre hallom halk hangját, s zörejét a nyárfának,
Szívem lesz az éltetője, lelkünknek a hárfája!
Nyárfa zengi, szép szavát a szerelmes lelkünknek,
E szép szó lesz, hogy szeretlek, éltetője szívünknek!