Úgy vártam a rigót,
hajnalom madarát,
reggelköszöntőjét,
vidáman friss dalát…
Csendben érkezett a
harmatos pirkadat,
nem zengte be boldog
rigófütty áradat.
Merre lehet szegény,
meleg tartja távol,
s elbújik a hűsben,
csak csendben téblábol?
Várja, tűnjön végre
a tikkasztó hőség,
s visszatér számára
kukacból a bőség?
Mikor énekel majd
napi lelkesítőt,
mely új csodára hív
minden ébredezőt?
Napok múlnak egyre,
s az én rigóm nem jön,
hiába várom, hogy
füttyös nótát küldjön.
1 hozzászólás
Kedves Judit!
Aranyos a versed ahogyan várod a kis rigódat. Mostnában agyon lassan kerülnk föl az anyagok, biztosan úgy jártál vele, hogy napokkal később került föl, aztán egyszerre a sok anyaggal tovább is siklott, és senki nem látta.
Szeretettel olvstm: Kata