Hó esik újra.
Méla vidék ez.
Süpped a lélek.
Hallgatok én is.
Mérem a csöndet.
Most csak a csókák
hangja köröz fenn.
Károg a mord ég.
Rímtelen
By szilkatiBy szilkatiBy szilkatiBy szilkatiHó esik újra.
Méla vidék ez.
Süpped a lélek.
Hallgatok én is.
Mérem a csöndet.
Most csak a csókák
hangja köröz fenn.
Károg a mord ég.
6 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Régen olvastam ilyen szép adoniszi sorokat. 🙂
Jól beleéltem magam kifejező képeidbe…
A ritmus hullámzása alatt mély melankólia található, nagyon tetszik.
A tartalom és a szerkezet egységes, erősítik egymást. Azt érzem, hogy a te világod ez a forma. Jól áll neked, illik hozzád. 🙂
Örömmel olvastam. Gratulálok, és köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Mikor írtam, eszembe sem jutott, hogy adoniszi sorok, de most látom, hogy tényleg olyasmi.
Köszönöm, hogy "betegen is benéztél hozzám".
Szeretettel: Kati
Szép, melankólikus versedet szeretettel, szívvel olvastam. Napsugaras, vidám hétvégét kívánok: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy elolvastad. A ritmus talán pótolja a rímeket.
Neked is szép hétvégét!
Üdv: Kati
szép….a mord helyett ellenben talán a "zord" lenne a jobb….
üdv
– i –
Lehet.
Kati