törd meg komor mély csendemet,
hangod gyógyír minden sebemre
– nélküled az élet terhe eltemet!
Csinálj fényt, hogy látszon az álmom,
porold le mosollyal az ablakokat,
kintről árad áldott világunk
napsugara, és életet ad.
Símulj hozzám, szíved dobbanása
nyugtat – érzem, már vidám vagyok,
Tudod, karjaidban létezni oly édes
– ringass kérlek, míg a Föld forog!
10 hozzászólás
Ez egy gyönyörű szép szerelmes vers. Ritkán olvasok ilyet. Köszönöm is.
Kedves szusi!
Igazán örülök, hogy tetszett!
Köszönlek 🙂
Szép ringatózást a továbbiakra!
Köszönöm, Irénkém 🙂
Valóban ingató ez a szép versed, kedves dreaming!
Gratulálok, és elvittem.
Zsanett
Szia Zsanett!
Köszönöm, és örülök 🙂
Gyönyörű… annyira… ringató. Minden sora külön-külön is csoda. "porold le mosollyal az ablakokat" és még sorolhatnám. Köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel Era
Szia Erika!
Köszönöm kedves szavaid 🙂
Szeretettel: Éva
Milyen kedves felszólítások!
Nagyon tetszett! Gratulálok!:)
Köszönöm a kedves szavakat, drága Dóra!