Harangvirág lenge szélben
hajladozik napsütésben,
fejecskéjét mélyre hajtva,
hintázik a zűrzavarban.
Tavasz kacsint rá a légből,
zöld bársonyát fonja szellő,
harmat hasad a tövében,
gyökere búj lent a mélyben.
Apró gyöngye fehér színt hint,
ruhácskája fodros kis ing.
Élte kevés, alig pár nap,
létezése csodát ringat.
6 hozzászólás
Drága Edit! Remek versedet szeretettel olvastam, gratulálok : Zsuzsa 🙂
Köszönöm! ❤❤❤
Szép vers egy szép virágról.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm!
❤❤❤
Edit!
Olyan erősek a képeid, hogy szinte látom magam előtt e kedves kis virágokat! Valóban nagyon szép a gyöngyvirág és a versed is!
Szeretettel: Melinda
Köszönöm!!! ❤❤❤