Ritmusos

Szállok nyomába ostoba hitnek,
hálás vagyok, hogy ők nem segítnek.
Köszönöm mindnek, aki csak ámít,
énnékem már csak a Hold világít.

Énnékem már csak a Hold világít,
tudom jól, nem jön utánad másik.
Megértem őket, kik, nem segítnek,
minden hiába, elmúlt az ünnep.

Minden hiába, elmúlt az ünnep,
a Világ tágul, zárja szívünket.
Az Időm szűkül, nem tudja, mit tesz,
„galambok ültek a verebekhez.”

„Galambok ültek a verebekhez”,
együtt csodáltuk, igaz volt, kedves?
Ablakunk nyílt a tágas világra!
Kikönyököltünk, gondoltam: „hátha”?

Behúztunk függönyt, ketten maradtunk,
Könnyes lett szemed, arcod és arcunk.
Könnyes lett szemed, arcod és arcunk,
aztán, kettesben magunk maradtunk.