Fáradhatatlannak érzed magad,
forr a véred, és lüktet az agyad.
Egy érzés süvít át testesen,
s tán bele is remegsz a Te esteden.
A basszus az, ami élteti lelked,
a dob az, ami felveri kedved.
Nem fontos ki vagy, s mi a neved,
itt mindenki kezet fog Veled.
Felesleges első sorba kiváltani jegyed,
itt talpon úgysem marad kegyed.
Eldőlsz mint egy zsák, úszol mint egy hulla,
érzed, hogy a pogó jön el újra meg újra.
A koncert végére alig kapsz levegőt,
árulják itt a füstöt, kérnek érte pengőt.
Verejtékben fürdik egész tested,
nem fontos, hogy ez lesz a veszted.
3 hozzászólás
Versed szépen bemutatja-élteti a ropogó ritmusú zenét. Tetszett.
Kedves KeiraDeVir!
Az életérzés átjön, bár néhány rím talán kicsit meg lett "erőszakolva"! De amúgy tetszik….
Gratula! És sok koncertet még!!!
Üdv.:
Serafis
köszönöm Nektek a kommenteket..üdv: Dia