Almák dísze ajkadon,
zöld faág a lelked,
gyökered mély avaron,
s én favér vagyok benned…
— I I —
Láncos robotok
karjain iszony:
megkövült vakolat
mind az arcokon…
— I I —
Ó, hellászi alkony, szívnek mostoha:
szétszórt iszonyat csacska léptekben…
Kőriseid szent szobraid előtt
mint levágott karok, úgy hevernek,
s zordtüzű, morc városaid felett
kövült arccal istenek merengnek…
— I I —
Búbánat könnye arcon:
halálsikoly az alkony…
2009. márc. 11-12.
2 hozzászólás
Szia!
A Rögtönzések általában frappánsak, mint itt is:-)
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, kedves Selanne, örülök, hogy így gondolod…:-)
Baráti üdv:
Zsolt