Rókamese

Volt egy tisztás az erdőben,
Ahol rókafiak jó időben
Összegyűltek s elmesélték élményüket.
Leghangosabb mesélő köztük
Róka Jani a nagy fülű
Hencegő rókafi volt,
Akitől nem hittek el minden szót.
Nem hitték, mert lehetetlen tettet
Mondott, nem is egyet, többet.
Dicsekedett sok élményről
Világra szóló tetteiről:
Ilyen volt az egyik eset,
Amikor fácánokat kilesett.
Felröppenés után a fácánkakast
Röptében kapta el,
Vagy amikor bozontos farkával
Futó nyulakat ütött el.
Hallod-e te Jani!
Szólalt meg a csapatból Fanni:
Tán az álmaidról meséltél most?
Még hogy a fácánt röptében elkapod?
Ugrani sem tudsz oly nagyot!
Nevetni való vagy nem gondolod?
No meg az a nyúl eset!
Nem hiszem, hogy az megesett.
A róka nem oly gyors, mint a nyúl,
Ne értékeld magadat túl.
Tudod mit? Ha ilyen ügyes vagy
Itt előttünk bizonyítsad!
Nagy csend lett most hirtelen
Csak egy cinke csipogott szüntelen.
Még a légy zümmögés is hallatszott volna,
Ha legyek röpködtek volna arra.
A csendet Róka Jani törte meg:
Hát…ö…ö nyöszörgött egyet,
Azt mondom nektek: így volt, vagy nem
A ti dolgotok, hogy hisztek nekem, vagy nem.

Hogy álom volt-e e két eset
Vagy valóban megesett,
Már magam sem tudom
De kétségeiteket már unom.
Azzal megfordult és a fák közé elfutott.

Róka Tóni szólalt meg most:
Na látjátok, elszégyelte magát,
Nem tudta megvédeni igazát.
A bizonyításról is hallgatott
Erről egy szót sem hallatott.

Teltek, múltak a napok
A rókák újra összegyűltek egy napon.
Utolsóként Róka Jani érkezett,
Lógatta orrát, mint egy mérgezett.
Nos, hát kedves barátaim!
Szólalt meg elsőnek Jani:
Tegnap átgondoltam tetteimet,
El is mondtam szüleimnek.
Azt tanácsolták énnekem,
Mondjam el az igaz történetet.
Elmondom hát úgy ahogy volt:
A hőstetteim álmomban történtek meg,
Amit valóságként meséltem el.
Azért mondtam el valóságként,
Mert szeretném, ha ily ügyes lennék.
Bocsánatot kérek tőletek ezért,
Remélem, most mindenki megért.

Hurrá! Hurrá! Kiáltott a csapat.
Jó, hogy elmondtad az igazat.
Látod, nem oly könnyű lódítani!
Kiáltott fennhangon Tóni.

Nem volt idő tovább tanakodni.
Jönnek a vadászok! Kiáltott Jani.
Fussunk gyorsan a fák közé,
S bújjunk el a bokrok mögé!

Durrogtak a vadászpuskák
S szegény Róka Jani lábát
A golyók eltalálták.
De szerencsére csak egyik lábát.
Még maradt annyi ereje,
Hogy magát a sűrűbe bevegye.
Rafináltan a vadászok mögé került
S így a nagy veszélytől megmenekült.
Azt mondják a sebe már begyógyult
S a társai keresésére indult.

Eddig volt a Rókamese
Itt a vége, fuss el vele!

.-.-.-.