Erdő szélén, bokrok alján
három legényforma róka,
a vacokba fázik, reszket,
korog mindnek éhes gyomra.
Erdő szélén, havas tájon
tizenkettő apró lábnyom,
holdvilágnál elindulnak,
Azt hiszik majd jércét fognak.
Jaj de messze van a ház,
vészjósló a csaholás,
kutyák védik ott a portát,
nehezítik rókák dolgát.
Három legényforma róka,
megtorpan a jeges hóba,
akinek nincs bátorsága,
elmarad a vacsorája.
Erdő szélén, havas tájon
visszavezet róka lábnyom,
Éhen maradt a három gyáva,
nincs pipihús pocakjába.
1 hozzászólás
az egész verset nem elemzem. csak egy sort:
"korog mindnek éhes gyomra."
a szórendet változtatnám. + ha azt írod korog gyomra, akkor már tudjuk, hogy éhes lehet. (szerintem a gyerekek is tudják)
szeretettel-panka