Neked szól a hajnal
Neked mesélnek a fák is
Neked hoz hírt a hűs tengeri szél
Neked álmodom a remény ékkövét.
Láthatod, szememben te hajózol éppen
Vitorlád feszült ívéről én gondoskodom
Csak neked szólnak a reggeli pacsirták
Előtted hajbókol a ragyogó holdfény.
Rólad szól a hajnal
Rólad mesélnek a fák is
Rólad hoz hírt a hűs tengeri szél
Rólad álmodik a megkövült remény.
5 hozzászólás
Kedves Jodie!
Nagyon szép gondolatok!
Valahogy azt érzem az utolsó versszakban, mintha már csak egyfajta visszaemlékezés lenne róla, ami egyben egy újravágyódás is.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Érdekesen felépített szerkezetű vers. Nem véletlen, így jobban hatása alá kerül az ember, s főleg akinek szól. Tetszett!
Barátsággal panka!
Kedves Jodie!
Valóban nem mindennapi, érdekes külsőt adál a szerelmes versednek. Egyébként szép költői szavakat használsz benne. Tetszett.
Szeretettel: Kata
Szia!
Érdekes vers.A cím szuper, találó. Az utolsó és az első szó. Mert hát erről szól . Valakinek, valakiről. A mi számunkra titok, de neki bizonyára talált. Azt a megkövült szót azt nem igazán értem. Mármint az élethelyzetbe nem tudom beleképzelni. A vers maga , talán ettől olyan "ütős". Hiszen az első versszakban még csak álmodod a "remény ékkövét".Jó vers, tetszik, ugye nem baj ha kicsit a magam szájíze szerint elemezgettem?Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Sziasztok!
Nagyon örülök, ha mindenki a maga "olvasatát" viszi a versekbe, hiszen ezekből a különböző szempontokból rengeteget lehet tanulni, és ezért nagyon hálás vagyok Nektek!
Örülök, hogy tetszett 🙂
Köszönettel és szeretettel,
Jodie