Szabadságodnak foglya lettem,
így szabadságomnak foglya vagy,
sohasem leszek már egyedül,
és te sem lehetsz már egymagad.
Ha száműznének messze tőled,
szerelmünk akkor sem zülne el,
egymás vérében lüktetünk már,
szívünk mennyei trónt követel.
Szemed pupillám kristályterme,
és vakságom lesz, ha meghalok.
Elsirhatatlan ez az élet.
Koporsód, sírod is én vagyok.