A pokol a mi hazánk,
A miénk, romantikusoké,
Kik folyvást várjuk a halált,
Míg társunk a messzeségé.
A pokol a mi hazánk,
Míg nincs Ő mellettünk,
Az egy, akit csókolnánk,
Az egy, akiért égünk.
A pokol a mi hazánk,
Hisz tönkretesz a kín,
Hogy folyton vágyunk rá,
Lassan megörjít.
A pokol a mi hazánk,
Míg Ő nem enyhíti kínunk
Mosolyt látva az arcán
Tovább nem sorvadunk.
1 hozzászólás
Nagyon kemény Hangulata van a versednek.
Nagyon jól érzékelteti a lelki mélypontot.verssnek jó, de légy optimista az életben Fel a fejjel!:):)
Szeretettel: marica