Képessé tesz leírni a világot.
Van hogy a gondolat csak halovány,
Ez öntözi meg a romlás virágot.
Sötét világ elvakította szemem,
Bár nem látok de még mindent érzek,
Szívem érzete vezeti most kezem,
De néha nagy ritkán legbelül vérzek.
Meg történt hogy érzéketlenné váltam,
Útról letérve világokban jártam,
Elveszett képesség, ihletre vártam,
Szív lehunyta szemét, sötétben álltam.
Hittem azt hogy elveszett már örökre,
Nyílt szívem szeme, vezette kezem
Az úttalan utat ezzel törölve,
S hervasztotta romlás virágát versem.
3 hozzászólás
Kedves Árnyékhold!
Nagyon jó írás!
Fejtegeted a vers írás rejtelmeit,nehézségeit!
"Viszonyom a költészethez "…´´irod…
és ez nagyon jól sikerült!
Egyéni nézeteidet teszed láthatóvá.
Ami nagyon tetszett benne,az öszinteség.
Próbáltad hajszálpontosan viszaadni,mit érzel
Jól olvasol a soraimban és valóban! 🙂
Köszönöm az értékelést.
Üdv.: Árnyékhold
"Meg történt hogy érzéketlenné váltam,
Útról letérve világokban jártam,
Elveszett képesség, ihletre vártam,
Szív lehunyta szemét, sötétben álltam."
Kiragadtam ezt a részt,pont azért,
mert itt nagyon szépen látszik,amiröl az elöbb írtam
Gratulálok:sailor
Szép napot!