Annyiszor mondtam már, hogy hagyd rám, ha
haragom tombol. Ez a nagy dráma
meg sem történik… Alamizsna ma,
mit naponta kapok; ha izzana
a lég közöttünk, mint rég… Haragszol,
kitörsz, akár a láva; harang szól,
hogy elnémítsa dühünknek kínját.
Most megint visszavágnék, de mindjárt
meggondolom magam, hiszen süket
a szó; s a szeretet mint épület
dől össze, és nem marad más, csak rom.
A darabokat magamnál tartom –
olyan, mint kirakni való pázli…
Csak ne kezdenék annyira fázni…
Romokban…
By Klára
12 hozzászólás
az utsó három sorban mindent elmondtál. szeretettel
Kedves Klári!
Ez olyan se veled, se nélküled… tele lemondással.
Szép vers.
Szeretettel!
Ida
Szia Klári!
Egy haragos veszekedés bizony odáig mehet, h mindent lerombol, csak cserepek, törmelék marad. Kifejező sor, nagyon érzékletes: "a szeretet, mint épület dől össze". Tetszett ez a versed is!
Üdvözlettel: én
Szívből köszönöm kedves Ida, Andy és Bödön:)
Üdv: Klári
Kedves Klára!
´A szeretet mint épület döl össze´
nagyon kifejezö!
Szeretettel:sailor
Köszönöm ittjártad, kedves sailor:)
Üdv: Klári
Húúú de jó ez a vers! Másodszor olvasom, és elviszem magammal, a gyűjteményembe, utólagos engedelmeddel.
Marietta
Kedves Marietta, megtisztelsz, ha a kedvenceid közé teszed a verset:)
Köszönettel: Klári
Ütős vers! Van benne harag, de ugyanakkor megnyugvás is.
szeretettel-panka
Köszönöm a véleményedet, kedves Panka:)
Üdv: Klári
Olyan mintha az én mostani érzéseimet írtad vona le kedves Klári, csak én nem tudnám ilyen
szépen megfogalmazni…
Nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves szavaidat, Zsu:)
Szeretettel: Klári