Röpkék nyár és tél között

A sünök több napja méricskélnek,
mi az a távolság, mely éppen annyi,
ha összebújnak, egymást nem szúrják,
de pont nem fognak még megfagyni.

A nénike gesztenyét árul,
úgy mint régen, az utca sarkán,
aki vásárol sóbálvány lesz,
mert a néni egy vén boszorkány!

A rózsabokrok még igyekeznek,
bár a varjú, azt mondja: „kár”,
a bimbó már nem nyílik ki,
a szirmok közt meghalt a nyár.

Az öreg ember a padon,
újságot olvas és kicsit vacog,
ezért a betűk táncot járnak,
s ugrándoznak a sorok.

A kavics nem csinál semmit, csak van,
a léte nyugalom, semmi harc,
neki az évszakok oly mindegyek,
hisz lélek nélküli sima kvarc.

…és az ősz? Nos, eddig hasztalan
kereste magát télben, tavaszban, nyárban,
most végre boldogan kiált fel,
Megvagyok! Magamban magam megtaláltam.