Ma összedőlt a fél világ,
a túlfelén se tart tovább,
a lelkemen tucatnyi seb
bolond hitem sajogja meg.
Ma megvezettek engemet,
konok, kegyetlen emberek,
belém kötöttek ostobán,
ma délelőtt, ma délután.
E nap kitépte szívemet,
lehet, talán el is temet,
eléget és pokolra űz
e balga éjszakán a tűz.
De holnap újraéledek,
fogam szorítva felkelek,
ragasztgatom világomat,
mi még belőle megmarad.
8 hozzászólás
Kedves Imre!
“De holnap újraéledek,
fogam szorítva felkelek”
Ennek nagyon örülök a sok elöbbi megpróbáltatások
után!
Tetszett nagyon!
Barázsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm a versemre szánt időd, kedves sailor.
Kedves Imrém!
Táncol a versed,
Bízik a lelked!
Gratulál barátsággal Attila
Igazán köszönöm, kedves Attila.
Mégis csak előremutató sorok zárják a verset. A téma pedig fájdalmas és elég zord. Maga a vers a tőled megszokott remek. Kedvenceim közé tartoznak a verseid. Köszönöm.
deb
Örülök, hogy tetszett, kedves Deb.
Érzelmekben gazdag versed nagyon tetszett, bár nem nevezte meg a sérelem okát, viszont ismét tökéletes formát öltött. Csak egy nem volt világos, hogy az “E nap” vagy a “tűz” éget el és űz pokolra. Talán egy furcsa vessző tévesztet meg…
Gratulálok!
Dávid
Teljesen igazad van, kedves Dávid, egy vessző valóban felesleges volt, javítottam.
Köszönöm, hogy van türelmed ilyenekre is figyelni.
Barátsággal, Imre