Rovar a borostyánban

Örök fogság, örök zárlat,
nincsen kulcsa eme zárnak.
Fogoly vagyok kalodádban,
mint rovar a borostyánban.

Nincsen itt tér, nincs semmi hely,
a kő-gyanta körülölel.
Két karodban holtra váltam,
mint rovar a borostyánban.

Jelen a múlt, jövőnk nincsen,
öröklétben dermed minden.
Öled mélyén tartod vágyam,
rovar vagyok borostyánban.

Egy a kettő, kincs és ékszer,
aranysárga kő mit érlel?
Méz volt s kő lett, holtra váltam,
mint rovar a borostyánban.

Szőkeséged, mézes szavad,
pír ajakad, kecses nyakad.
Elsüllyedtem mély mocsárban,
mint rovar a borostyánban.

Szabadságom oda veszett,
kettőnk csak egy ékszer lehet.
Kő-borostyán szőkeséged,
jelenti a mindenséget!