Nem rózsabokor
a rózsahimlő,
abból egy csokor
hozzád nem illő.
Egy rózsaszállal
űzöm a himlőt,
írok még neki
megrovást, intőt.
A rózsahimlő
szégyelli magát,
elpirul kissé,
kritikám talált.
Rózsás lett arcod,
mosolypír rajta,
a rózsahimlő
nem készül harcra.
Csomagol gyorsan,
elhagyja tested,
máris meggyógyulsz,
s te vagy a legszebb!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Nagyon érdekes, ahogy megszemélyesítetted a rózsahimlőt, szép verset alkottál belőle.
Örömmel olvastam, Kata
Eszembe jutottak, hogy a mágikus idők gyógyító igéi valami hasonló tartalommal bírhattak. Nem is olyan régen kanyaró-járvány dúlt kis hazánkban és a határ közelében. Innen a gondolat, hogy a rózsahimlő eszembe jutott, az is elszabadult kissé az 50-es 60-as években. No meg arra gondoltam, bárki hasznát veheti bármikor a versnek, bár inkább ne legyen rá szüksége senkinek, hogy kipróbálja, inkább maradjon csak egy kis olvasmány… 🙂
Üdvözlettel: alberth